Az ellenállók

*Lia*
Este 8. Anyámékat nem érdekelte, hogy miért nem láttak egész nap. Vacsorát nem kaptam, még csak meg se kérdezték kérek-e. Mondjuk nem is tudtam volna enni. Este 8. Indulnom kell. Ma este is gyűlés van az Ellenállók relytekhelyén. Persze nem az ajtòn sietek ki sose... az ablakra kiléptem, majd kicsùsztattam a lábaimat a párkányra. Lenéztem, kerestem a következőt, a szertár kis rácsos ablakának a párkányát. Miután megleltem leguggoltam és leeresztettem a lábaim. Már csak a kezemmel kapaszkodtam es hirtelen elengedtem, majd egy tökéletes érkezés kiséretében ùjra megkapaszkodtam, de màr a másik párkànyba. A rácsos ablak előttem volt én pedig az  egyik kezemmel könnyedén kiemeltem. Még 13 évesen csináltam kivehetősre, hogy elmehessek a gyűlésre. 3 teljes éve használom. Beugrodtam, majd visszahelyeztem a rácsot. Kimentem a folyosóra és 2 emeletet lelifteztem. Kinyitottam az ajtót és elindultam a raktár felé kb. 10 perc az ùt odafele azon az ösvényen amit 2 éve fedeztem fel. Egy sötét eldugott kis ösvény amin csak én haladok meg pár állatka. Megláttam a rozsda ette ajtòt, egy sűrű növényzettel benőtt epület ajtaját. Benyitottam ahol egy nagy társaság tárult a szemem elé.
-Lia..szia- üdvözölt Tom. Mosolygott. Nem tudja. Nem bírtam megszólalni, de ránézni is alig.
-Történt valami?-kérdezte meglepődve. Nem válaszoltam elindultam a bemondòhoz. Nem tudom mindenkinek külön elmondani. Akkor elmondom egyszer, mindenkinek. Felálltam az emelvényre amit még Dave-vel építettünk, szememből kicsordult egy csepp. Mindenki rám nézett. A haverok most léptek be borùs arccal, ők is felpillantottak ràm.
-Szeretnék valamit bejelenteni. 3-as vezérségünk Tommal velem és ...Dave-vel...megszűnt.Ezennel bejelenthetem, hogy ketten maradtunk, mert Dave...Dave-t elvitték -miutàn elmondtam nem bírtam tovább és sírtam. Térdre zuhantam,mire Tom odafutott hozzám.
-Lia -mondta megrökönyödve. Àtölelt.
-Szerettem-bőgtem neki. Még sosem bőgtem senki előtt.-Megígérte, hogy velem lesz.
-Sajnálom-mondta elhalkulva. A többiek sírtak, nem tudták mit tegyenek, sokan csak bàmultak. Hangokat hallottunk, mire felnéztem .
-Eljöttek-suttogtam. A mikrofonnak hála mindenki hallotta. Mindenki futni kezdett, menekültek
-Liát mentsétek!-üvöltött valaki.
-Majd menti magát, menjetek.
-Mindenki meneküljön- üvöltöttem.- Vigyàzzatok egymásra.
-Gyere-szólt Tom. Megpróbàlt kirángatni. Nehezen ,de a végére sikerült. Rohantunk kifele, de néhányunkat már elkaptak...a földon 2 hulla feküdt. Melléjük szaladtam. Egy pár volt ...Zoli és a barátnője Jenna.
-Nem-suttogtam mellèjük guggolva.-Zoli,nem- már majdnem sírtam. Jenna valószínűleg odarohant párjàhoz miután lelőtték és vele is végeztek. Valaki megérintette a vállam.
-Tom...-suttogtam, nem bírtam ránézni. A vállamat már nagyon szorította a személy. Felnéztem...nem Tom volt. Egy fekete öltönyös. Próbáltam menekülni, de nem tudtam. Felrángatott, de alig hagytam hogy elvigyen. Bedobott egy kocsiba, majd elindultunk. A szememet bekötözték, a kezemet meg hátrakötözték.
-Andy kérlek segíts- suttogtam.-Te vagy számomra a remény.
Az egyik fickó hirtelen elkapott.
-Mit mondtál?-kérdezte vészjóslón
-Semmit-válaszoltam.
-úgy legyen továbbra is-felelte majd lekevert egyet...