Elfogva.

Lia
Talán több órás volt az út...csak annyit éreztem, hogy a lábam zsibbadt, a kezem fájt és szédültem.
-Kifelé -mordult a sofőrszék irányából valaki. Engem megmarkolt egy kéz és kirántott a kocsiból, mire a földre zuhantam. A lábamon óriási seb képződött ennek hatására. Felállítottak és többen is felkarolva vittek. Semmit nem láttam, csak mentem amerre húztak. Talán 20 percet sétáltunk valami növényekkel körül vett területen, mert minden egyes tüske belém akadt. Hirtelen megtorpant a társaság és egy csipogó hangot hallottam, majd valami elkezdett mozogni, valami gép.
-Befelé -mordult ugyanaz a hang aki, a vezető ülésben ült a kocsiban. Belöktek egy épületbe ami nyomasztó csöndben süppedt. Minél beljebb mentünk annál halhatóbbá vált számomra valami. Hangok. Olyan lények hangjai akik nem érzik magukat jól. Mintha kínoznák őket. Aztán váratlanul meghallottam Őt.
-ÁÁÁÁH- ordította Dave. Ezt hallva megvadultam és rángatózni kezdtem.
-DAVE- ordítottam. Válasz nem jött csak további üvöltözések sorai, közben próbáltak elvinni engem.- MEGMENEKÜLSZ DAVE, MINDKETTEN KISZABADULUNK... DAVEE!
Próbáltam neki valami reményt adni, és magamnak is.
-Lia? LIA? LIAA!- hallottam Őt.-MENEKÜLJ!
-MEGSZABADULUNK MINDKETTEN- üvöltöttem könnyek közt, de húztak tovább
-SZERETLEK- hallottam utoljára hangját, majd egy éles tárgy csapódott valahova és egy hatalmas nyögés kiséretében meghalt valaki.
-DAVE?? DAVE! UGYE NEM? NEEEEEM- üvöltöttem sírva, csak úgy. Valaki úgy pofán vágott, hogy állni is elfelejtettem.
-Kussolsz már végre hülye liba?!- hallottam a felbőszült morgós hangot. Még 2 ilyet kaptam, majd mentünk tovább. Sírtam és mélyen dühöt is éreztem. Megfizetnek érte! Már egy ideje sétáltunk, mikor egy óriási súlyos ajtó nyikorgása ütötte meg a fülem. Betoltak egy helységbe ahol már csak 3 öltönyös maradt velem.
-Ez meg ki? - kérdezte egy mély hang, ami mintha mindenütt ott lett volna.
-A vezérük, vagyis az egyik.
-Hmm- halkan hümmögött, majd hirtelen éreztem őt a bal fülemnél.-Félsz kicsilány? -kérdezte nyájasan. -Jól elintéztétek...Ki kérte, hogy ilyeneket tegyetek vele? Itt is elég rosszban lesz része- utolsó sorai , már az öltönyösöknek szóltak.
-Ellenkezett és ki akarta szabadítani a másik vezért-mondta monológ hangon az egyik.
-Igen? Még a teljes kilátástalanságban is reményt látott arra, hogy kiszabadítsa?-kérdezte élesen.
-Valahogy úgy.
-Igen kicsilány? Nem tudtad hova igyekszel?
-De...
-Tessék?
-Tudtam.
-Hmm..-ismét válasz nélkül méregetett.-Mi a neved?
-Lia...
-Teljes?
-Rosalia Rivera.
-Rivera? Ez érdekes.
-Miért is? -kérdeztem dacosan.
-Csak, mert a régi föld nyelvén a Rivera azt jelentette Remény.
-Nagy úr...-szólalt meg az egyik öltönyös. - Akkor most őt is öljük meg?
Egy puffanás és egy fájdalmas kiáltás ütötte meg a fülem.
-Nem hallottad? Süket vagy?... Még csak az kéne. Nem. Vele más terveim vannak. Vigyétek abba a tömlőcbe, amelyik a könyv mellett van.
-Értettem Nagy úr- felelte félve egy másik, majd kirángatott engem. Ismét gyalogoltunk akár 10 percet is mire elérkeztünk arra a helyre amit kijelöltek nekem. Már fáradt voltam.
-Elérkeztünk- nevetett az egyik. Kinyílt egy ajtó belöktek rajta majd levették a kendőt. Egy cellában voltunk, ami kissé megijesztett. Penészes, pókhálós, repedezett fal és két bilincs lógott ki a falból.
-Ülj le drágám-szólt egy másik maró gúnnyal a hangjában. Nem tettem mire lelöktek és felállni nem engedtek. Megfogták a kezem és hozzá láncolták az egyik falhoz, majd másikat a másikhoz. Aztán itthagytak...egyedül. "Andy" gondoltam "segíts"

Andy
Egy újabb nap. Felkeltem az ágyamból, amit egy matrac helyettesített. 6 óra. Kiléptem a szobámból és lementem a többiekhez mondani egy beszédet, hogy lelkesítsem őket. Nem vagyunk túl sokan, csak pár ezres sereggel rendelkezünk, de ők szívvel és lélekkel benne vannak a dologban. Vannak gyerekek is, akik inkább csak segíteni próbálnak... és vannak az orvosaink akik a harcban vagy a készülődések során megsérült embereket segítik meg. Délelőtt a beszéd után kimentem segíteni a többieknek, délben ebéd után végig néztem a sebesültjeink számát, gyógyulásaiknak arányát, majd délután végre elvonultam a templomunkba. Leültem középre és belemélyedtem a gondolatokba.
"Drágám ne félj", "Kérlek ne tedd ezt, tudod, hogy nem juthatsz át a kapun" , "Hiába...csak Ő segíthet", "Este végre gyűlés van..."
Mindenféle gondolatot hallottam. A remény gondolatait. Amit a szív szült, amire vágynak, ami a világosság számukra, ami még elvezetheti őket a jóra. Van egy lány akinek mindegyiküknél hangosabb a reménye és minden egyes nap hallom az erős hangját, ahogy a segítségünket kéri, ahogy bízik abban, hogy sikerül segíteniük nekünk, ő az ellenállás egyetlen női vezére, Lia. Gondolataiból sok információt tudtam meg, ami előnyünkre vált. Nagyon érdekesnek tartom őt és ha egyszer találkozom vele, akkor bizonyára fel fogom ismerni. Most viszont nem hallottam.
"Én itt vagyok.", "Igen" Igen ez Dave...és Lia. A két vezér, Tom nincs ott úgy hallom. Annyit hallottam már Liát, hogy szinte mindent tudok az ellenállókról. Minden nap éjfélig itt ülök és hallgatom Őt.
"NEEE" egy üvöltés...Lia üvölt. Mi történt?
"Meghalt" KI?
"szerettem..."
"DAVE...neeeem" Az nem lehet. Szóval elfogták?
 "Őt semmi és senki nem pótolja. De már csak miatta is le kell győznünk. Hogy legyen értelme a halálának." Megölték. Az egyik vezért. Szegény Lia, szerette őt. Ennyit elég tudnom... most mást is megkell hallgatnom. Szívemben borzalmas érzés telepedett le Dave halála nyomán, de muszáj volt mást is meghallgatni, hátha megtudok még valamit.
"Mr. Clark is hozzájuk tartozik...láttam rajta a jelet ezt elmondom nekik a gyűlésen majd" szóval Mr. Clark...
"Andy kérlek segíts rajtunk, meg fognak ölni" ez bentről jön... a várból.
" Csak a gyerekemet ne kérem!! " Ez is... bárcsak segíthetnék...
*órákkal később*
"Csak ő segíthet érted már? Csatlakozz hozzánk és minden jobb lesz!" Beavattak valakit. Új tagban reménykedem benne.
" MENEKÜLJETEK. VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA" Lia hangja hirtelen csapódott be a fejembe.
"Még elmenekülhetnek" Mi történt?
"Vége a gyűlésnek...új hely kell" LEBUKTAK?
"Mi? Zoli? Jenna? NEM" Mi történt velük?
"Nem halhattak meg..." Újabb halottak...
"Tom" szóval ott van.
"Andy kérlek segíts, te vagy számomra a remény" Lia... Lia! Mi történt vele?
"Hova megyünk?" Elfogták?? Mi van vele??
Csönd ...semmi... csak a háttérben a többi gondolat.
"DAVEEE" ÉÉÉL??
"MEGMENEKÜLSZ DAVE, MINDKETTEN KISZABADULUNK... DAVEE!" Mi történik ott?
 "MENEKÜLJ!" ez Dave!
"MEGSZABADULUNK MINDKETTEN" ki akarja szabadítani. Ez volt a célja? Ezért ment oda? Vagy elfogták?
"Szeretlek" ez DAVE!
"NEEEEE... nem lőhették le" Most tényleg megölték??? De csak most...most.
"Megfizetnek" ne csinálj semmit Lia!
"Itt van a Félelem" úristen ... elé vitték...megölik.
"megakarom ölni......." ne csinálj semmit!!!!!
"Mi a nevem? Rosalia Rivera... átkozott Rivera család" Rivera...de hát ez reményt jelent.
"Remény... persze, az én családom neve pont a remény?" Tehát elmondták neki.
"Nem öl meg?" NEM ÖLIK MEG? kissé megnyugodtam...
" Mi ez a hely???" Hova vitték?
"Nem...nem fogok odaülni ..áh" HOVA??
"Hülye láncok... mozdulni sem tudok" Szóval egy cellába vitték...
"Milyen könyvről beszéltek?" KÖNYV?
"Mi lehet benne? Ha oda tudnék menni a szomszédba elhoznám...van időm olvasni" Rejtegetnek egy könyvet... talán a jóskönyv amit Lara hagyott még a régi hazára. Náluk lenne? Úgy tudtam elpusztult.
"Andy" Lia...
"Segíts....." ennyi, kész, csönd van. Vagy elaludt vagy meghalt. Remélem az első. Segítenem kell. Újabb akciót tervezünk (kisebb szabadításokat szoktunk végezni) de most nagyobbat csinálunk. Fel kell készülnünk rá. 3 nap maximum... reméljük túl éli.
Mennyi az idő? 1 óra... mennem kell vissza...holnap nehéz napunk lesz....