A Remény

Lia
Mintha villám csapott volna bele, aztán kicsit zavartan válaszolt.
-Andy-mondta. Szememet nagyra nyitottam, úgy néztem.
-Tényleg? Te vagy?-suttogtam.-Azt mondták idehívják aki kimentett...te?-kérdeztem meglepődve.
-Igen...és ha jól sejtem akkor te Lia vagy, az egyik vezére az ellenállásnak.
-Honnan?-kérdeztem. Sejtelmem sem volt, honnan tud információkat rólam.
-Tudod én hallom a remény gondolatait.
-Szóval igaz.
-Mi igaz?
-Mindig terjengett egy sztori odaát, hogy te olvasol a gondolatokban.
-Majdnem. Csak a remény gondolataiban...azokban a gondolatokban, amikben él a remény-válaszolt kedvesen. Pont olyan volt mint amilyennek elképzeltem...viszont sosem gondoltam volna hogy találkozhatok vele. Nem nagyon értettem mit jelent, hogy csak abban a gondolatban, ami reménykedik, de iszonyatosan fájt a fejem, így nem is tudtam volna elgondolkodni rajta. Láthatta rajtam, ezért hátrasimította a fejem és azt mondta pihenjek inkább. Miután elment gyorsan elaludtam.

Andy
Milliónyi kérdésem lett volna hozzá, már régóta szeretnék vele beszélni, hisz olyan érdekes...valamiért különleges. Amíg ő aludt elővettem a könyvet és dobogó szívvel nekiálltam olvasni. Talán 2 óráig olvastam, teljesen megrendültem. Levolt írva minden ami megtörtént...és a vége felé ami megfog történni. Lara azt is leírta, hogy a robbanáskor 2 világ keletkezik, és ez által a Félelem átveszi a hatalmat. Le volt írva, hogy ő elveszti a robbanáskor a látó képességét és a kősivatag végén fog lakni. Levolt írva, hogy én leszek a 2. világ vezére és, hogy az első világban az ellenállók hadakoznak majd. a több ezer oldalas könyv lapjaira csak meredtem. Valószínüleg le van írva, hogy mi lesz a küzdelem vége... gyorsan hátralapoztam, de közben megpillantottam egy rajzot. Egy rajzot egy lányról, aki nagyon hasonlított Liára. Megálltam és olvasni kezdtem.
"A Rivera...
Sokha fokda amka a msak nen kélt. - Sok ideje amikor a nap nem kelt.
Volt er dana tu vaga, szu latsa a msak- Volt egy lány aki vágyott rá, hogy lássa a napot.
Ergi msak orva musle vaga, szu fedulla és fereplun a cillagak kozte. - Egyik nap olyan erősen vágyott rá, hogy felgyulladt és felrepült a csillagok közé.
És a dana ettu a msak.- És a lányból lett a nap.
Mar riveraet bonte, usz latsa fog.- Mert reménykedett benne, hogy látni fogja
Ilton a msak amka a Rivera repla ilton.-Eljön a nap amikor a remény újra eljön.
És matmort et a vilgan. - És változtatni fog a világon."
Ezt nem értem...mit keres ott Lia képe? Egy lány, akiben él majd a legnagyobb remény. Rivera... ez Lia vezeték neve...
-Baszd meg- suttogtam. Liát azért hallom hangosabban, mert ő a Rivera... a remény. Letettem a könyvet és kisétáltam a szobámból. Megkellett emésztenem a dolgot.
Liának 2 napot kellett még bent töltenie a gyógyítósátrunkban, majd Lexa elengedte azzal a feltétellel, hogy egész nap fekszik az ágyában...nem mintha tudna mást csinálni. Kiemeltem az ágyából és a lábára állítottam. Kicsit felszisszent, de lassan sétált.

Lia
Rohadtul fájt a lábam, de nem szóltam, mert már így is annyi mindent tettek értem. Lassan próbáltam sétálni, ami egy ideig ment is, de végül összecsuklottak lábaim, mire Andy felkapott én meg vörös arccal engedtem, hogy vigyen.
-Miért nem szóltál, hogy ennyire fáj a lábad? -kérdezte, már a föld alatt.
-Túlélem- nyögtem. Rám nézett, majd megcsóválta a fejét. Egy óriási föld alatti alagútban haladtunk, amiről azt mondták, hogy itt laknak a 2. világ lakosai. 5 percig sétáltunk, mire egy zsákutcába érkeztünk, ahol 6 ajtó volt.
-Itt lakunk mi... a BVB. Te mellettem fogsz lakni... szeretnék veled sokszor beszélni, hisz te vagy a Remény.
-Nem értem... mindenki ezzel jön. Milyen remény? Miről van szó?-kérdeztem idegesen. Összeráncolta a homlokát, majd bevitt a szobába és lerakott az ágyra.
-Nem tudod?
-Mit?
-Hogy mi az, hogy a Remény?
-Nem... mármint a szó jelentését értem, csak nem tudom miért mondja nekem ezt mindenki.
-Akkor elmondom- szólt, majd leült az ágyamra. Elmesélt egy hosszú történetet,mesélt egy könyvről, egy lányról, a Reményről, és hogy ki vagyok. Miután felfogtam a dolgokat idegesen bámultam Andyre.
-Én nem vagyok különleges.
-De az vagy-mosolygott. Látta rajtam, hogy nekem még sok ez a dolog...hisz minden olyan hirtelen történt. Így azt mondta gondolkodjak ezen és utána magamra hagyott. Hátradőltem és egész este ezen járt az agyam, majd a végén elaludtam a fáradtságtól.